Botlani emberi dolog! A bazinagy lagzin is?

Az előzőekben kitárgyaltuk, hogy a forgatókönyv megírása lényeges, a percre lebontás felesleges, a helyén lévő ceremóniamester pedig valódi ajándék. Nézzük még mik azok a bakik, amiket jobb messziről elkerülnöd.

A papírra jegyzett időrendet bátran odaadhatjátok a zenekarnak, az esketőnek vagy éppen a lakodalom helyszín felelősének, viszont a vendégeknek semmiképpen se! Ellenkező esetben mindenki azt fogja nézni, mennyi idő van eddig vagy addig még, a teljesítménykényszer gonosz ködként fog fullasztóan hatni a társaságra, ráadásul egy-két nyughatatlan delikvens könnyen a körmötökre koppinthat, ha akár csak egy perccel is el mertek térni az előre megfogalmazott időbeosztástól.

A vendégeknek az a legjobb és igen, ez általában anyára-apára igaz, ha csak azt tudják mikor kezdődik az esemény, ám a folytatás az érdekfeszítő homályba vész. Így aztán senki sem fog a nyakatokban loholni, ostorral hajtva titeket és az okoskodó megjegyzéseket is előre kivédhetitek.

A kültéri helyszín ragyogó ötlet, csodaszép és elegáns, viszont azért akad néhány veszélyforrás, ha a tavacskán álló szigetre vagy kedvenc kerthelyiségetekre szavaztok. Legyen esőterv, mindenféleképpen! Legyen sátor, mégpedig oldalfallal ellátva, mert ennek hiányában az eső úgy fog beverni közétek, hogy a vendégek a szélrózsa minden irányába szétspriccelnek.

A tűző napot kerüljétek, ültetés szempontjából feltétlenül, mert sem a napszúrás, sem a hőguta nem jó móka, pláne nem egy elvileg örömteli eseményen. Ha előre sejthető, hogy óriási hőség vár rátok, akkor a beszédeket jobb, ha rövidre fogjátok, a hűsítőket pedig karnyújtásnyi távolságban szervírozzátok. Muszáj gondoskodni arról, hogyha lecsap a vihar, jön a jégeső meg a hógörgeteg - némi túlzással élve - ti akkor is rendben legyetek. Ha valaki azt mondta nektek, hogy az esernyő meg az esőkabát menő és elég, akkor higgyétek el, ez a tanács csak áprilisi tréfa lehet. Nem, nem elég és a legkevésbé sem menő, ahogy a villámcsapás és a sárban dagonyázás sem.

Nem gond, ha nem vagy a matematika doktora, elegendő néhány alap számra odafigyelned. Először is száz vendéget ne akarj 100 négyzetméterre bezsúfolni, vagy éppen egy arénába szélnek ereszteni. Előbbi esetében legfeljebb heringpartit szervezhetsz, utóbbinál pedig elképzelhető, hogy egész este nem találkozol a meghívottakkal, mert mindenki valahol éppen barangol. A 28 méteres limuzinnal való begurulás szép ötlet, de a kis utcákba való beszorulás maximum dühbe gurulást hozhat a számotokra. Szóval egy kis szám-zsonglőrködés nem árt, ezzel ugyanis nem kis fejfájástól menekülhettek meg.

A dekorálás témája kellőképpen érzékeny, mert mindenki más stílushoz, tervhez ragaszkodik. Viszont a kevesebb-több elve ezen a területen is abszolút érvényesíthető. A túldíszített, túlzsúfolt asztalok, a roskadásig megtömött oltár vagy a gyerekzsúrra emlékeztető lufitenger nem jó ötletek. A visszafogottság és a finomság az a két irány, ami végül ízléses végeredményhez vezet. Ha úgy érzed te képtelen vagy megállni a girlandok és lufik csábítását, akkor a legjobb, ha szakemberre bízod a dekorálás folyamatát.

Ha már rizsázunk itt az esetleges esküvői buktatókról, akkor muszáj a rizsszórás hagyományáról is néhány mondattal megemlékezni. Szép tradíció, a kamerák szeretik, ahogy a vendégek is, mert végre aktív részeseivé válhatnak a napotoknak, de...

De nem egy kamionnyi a megfelelő mennyiség, nem a templom bejárata és a lépcsősor a legalkalmasabb helyszín, és nem a legolcsóbb rizs a legoptimálisabb minőség, mert porzik, ragad, tüsszögést, köhögést és levakarhatatlan foltokat generál. A rizsfelelős megválasztása határozottan jó ötlet, így egy valaki hoz mindenkinek pont olyan pálcika alá valót, amit megfelelőnek ítéltek, éppen akkora mennyiségben, ami elegendő és nem okoz rizstengert, leküzdhetetlenül tapadós szemekkel.

A buli az buli, ez tény, de a rohanás miatt összekeveredő násznépek, a nagy tömegben elmerülő menyasszony és szerelmese nélkül maradt vőlegény nem éppen nevezhető ideális forgatókönyvnek. Márpedig ha a templomban futószalag szerűen követik egymást az esketések, vagy ha az anyakönyvvezető szeretne minimum tíz igent hallani egyetlen délután folyamán, akkor könnyedén ott találhatod magad, ahol semmire sincsen idő, se be és kivonulásra, se gyülekezésre.

Kicsit több idővel számolj, ez a lehető legjobb stratégia, így nem kell azon aggódnotok, hogy vajon a násznép részt vesz-e egy vadidegen jegyespár esketésén.

Teljesen normális, ha az esküvőre meghívottak közül nem mindenki tart veletek a lagzira. Emiatt egy pillanatig ne érezzétek magatokat kellemetlenül, inkább gondoskodjatok egy áthidaló, elköszönő szöveg elhangzásáról, ami mindenkinek egyértelműen jelezheti az utak kettéválását.

Az autós konvoj ugyan jópofa ötlet, de városi közlekedésben megvalósíthatatlan. Ha nem tömegkarambol résztvevőiként kívántok bekerülni a városi újság soron következő lapszámába, akkor jobb, ha nem ragaszkodtok ehhez a forgatókönyvhöz és a meghívón feltüntetitek a lakodalom pontos helyszínét.

Nem ildomos túl hamar a buli színfalai közé megérkezni, mert rengeteg mindent az utolsó percben tesznek ki a szakemberek, és ez így van jól. Viszont a zenekar jó, ha minimum fél órával előbb befut, mint ahogy ti az igenek kimondása után belibbennétek.