Gombos Dániel

RÖVID TÖRTÉNETEM

Szívvel és ésszel, avagy hogyan lettem ceremóniamester?

Történetem évekkel ezelőttig nyúlik vissza, amikor is lagzikon néztem a műsorvezetőt, hogy ki is lehet ez a vicces ember. Talán a család jóbarátja?

Szünetekben is jót beszélgettem vele, akkor még is nem tudtam, hogy valójában egy esküvői ceremóniamesterrel beszélek. Aztán az élet más irányba vitt, míg körülbelül fél évtizede újra megtalált a szakma.

Vicces, hogy az életben, amivel dolgunk van, újra és újra megtalál, ez történt pontosan tavaly tavasszal is. Egyik kedves barátom, esküvői videós, Fodor Boldizsár (SilverWolf Production) éppen egy esküvőről tartott haza, és Facebookon viccesen megüzente a következőt:



"Hú, ezen a lagzin harmatgyenge volt a CM, hogy ezt még Te is jobban meg tudnád csinálni... Mondom, micsodaa?"Nekem ez felhívás volt keringőre, és átgondoltam, hogy miért is ne? Iszonyat felhígult a piac, és Ti párok tudatosan ki vagytok éhezve a minőségre. Ezért kezdésnek töltöttem ki személyiségteszteket, és rádöbbentem hogy alkatilag is erre a feladatra születtem...


Belelkesedtem.

De egyszerre féltem is, hogyan induljak el? Talán egy képzés, vagy majd 1-2 barátom esküvőjén konferálok, ha épp házasodnak? Mi a következő lépés? Ez után elengedtem kicsit a szituációt.

Két hétre rá elmentem zarándokútra Nepálba fél hónapra. Se e-mail, se telefon, se otthoni haverok - zéró külvilági ráhatás. Ahogy lecsendesedett odakint az elmém, úgy jött az intuíció is, hogy ceremóniamesterként van valami dolgom, nem tudom még mi, de van. 

Ezt nehéz lenne ésszel megmagyarázni. Innen is jön a bejegyzésem címe "Szívvel és ésszel". Van amikor előbbi, van amikor utóbbi hajt előre az úton. Megesik, hogy egyik épp hátráltat, vagy éppen mindkettő, és akkor már csak a hit marad. Hazaérkeztem, és az egyik júniusi délután gondolkodás nélkül csak cselekedtem.

Pont egy találkozó előtt voltam ismerősömmel, és volt még 10 percem, mert hamarabb értem oda. Így a város kellő közepén felhívtam a Ceremóniamester.hu képzés vezetőjét, Szitás Róbert Szitut. Nem volt semmi szándékom épp, csak beszélgetni szerettem volna. Hiszen láttam a weboldalon úgyis csak ősszel indulnak a képzések...

Azonban váratlan fordulat érkezett. Telefonon felajánlotta elvállal magánórákban, és akár most azonnal elkezdhetek tanulni. Már teljesen elengedtem a dolgot, gondoltam majd ősszel, erre befut egy ilyen lehetőség? Élek vele, vagy gondolkozok és meghátrálok kis kuckómba? 

Izgatottan, de azonnal igent mondtam.

A szívemre hallgattam, mert tudtam, hogy ha elkezdek ezen gondolkozni, akár le is beszélhetem magam. Utólag visszagondolva életem egyik legjobb döntése volt.Szituval találkoztam, és elkezdett tanítani a szakmáról. Azonban első találkozókor hirtelen úgy éreztem, hogy ez nekem "túl sok". 

Oly játszi könnyedséggel beszélt a szakmáról így 800 esküvő után, én pedig megijedtem hogy ennyi "lemaradást" soha nem fogok bepótolni. Mindenki sikeres akar lenni, amíg rá nem döbbennek, hogy mi mindent kell tenni érte...De aztán úgy voltam vele, majd gyakorlat teszi a mestert. A tapasztalás adja meg a bizonyosságot.

 A kisgyerek, is amikor járni tanul, eszébe nem jut elesés után hetekig a sarokban bújkálni, aztán kielemezni, hogy miért esett el. Egyszerűen letörli magát, és újra megpróbálja. Sajnos felnőttkorra ezt elfelejtjük, mert túl sok embernek akarunk megfelelni egyszerre.

Így aztán Szituval kitaláltuk azt az ötletet hogy miért ne vigyen el engem egy esküvőre ceremóniamester segédként (tanoncként). Ha megízlelem élőben a szakmát, talán közelebb vihet hozzá. Hatalmas élmény volt. Látni, ahogy a füzetemben levő elméleti jegyzetek "életre kelnek", megtörténnek az esküvőn. Mint amikor egy könyvből filmet írnak.

Újra erőre kaptam, és egy este alatt többet tanultam, mint az előző hónapok alatt együttvéve. Ekkor döntöttem, ideje dolgozni.Azonban ismét feketeleves következett. Nem volt munkám, mert barátaim, ismerőseim lemondták az esküvőket (mégse házasodnak még, stb). A nyár repült, mindjárt augusztus, aztán beköszöntött az ősz is. Úgy éreztem elkéstem. Majd jövőre. Talán......

2019 őszén éppen fodrásznál ültem, és mondott egy ötletet, hogy miért nem vállalok, hirdetek meg referencia munkát. Először hallani sem akartam erről. Felvállalni, azt, hogy frissen indulok a szakmában, ennyi ember előtt - szó sem lehet róla - mondom. Túlságosan bennem volt a profizmus, a megfelelés. "A tökéletest azonnal, a lehetetlenre még várni kell egy kicsit."

De itt sem adtam fel.

Elkezdtem blogolni a témában, hogy mozogjak benne, életben tartsam a lángot. Augusztustól végétől novemberig minden héten írtam egy cikket az eskuvoicm.blog.hu oldalra. Negyed évig, sikertelenül, zéró eredménnyel. Egy megkeresés sem jött. Semleges állapotba kerültem, úgy voltam vele majd lesz, ami lesz. Egy honlapot is akartam készíttetni, kaptam is rá egy 150,000Ft-os árajánlatot. Kiadás, kiadás, kiadás. Bevétel pedig nulla. 

Egy épelméjű ember itt visszavonulót fújna, de én úgy voltam vele hogy ha már idáig eljutottam, akkor most már nincs visszaút. Mint a szülőcsatornában.

Novemberben aztán eszembe jutott ismét fodrászom ötlete, amit hónapokkal ezelőtt mondott. Jött a homlokracsapás. Ismét óriási kerülőutat tettem meg, pedig a megoldás ott van mindig, mindenben. Elkészítettem gyorsan egy kis plakátszerűséget, és betettem néhány esküvői csoportba. Megszaporodtak az érdeklődések, és egy hónapra rá már dolgoztam is, lagzit tartottam, műsort vezettem, szórakoztattam. Élveztem minden egyes pillanatot. Nem volt könnyű idáig eljutni, de végül rájöttem, hogy minden út Rómába vezet.

Már 2020 elején úgy vagyok, hogy szezonon kívül minden hónapban megyek dolgozni. Nyáron pedig hétről hétre. Voltak referencia munkák, vannak teljes értékű megbízásaim. Amikor épp ezeket a sorokat fogalmazom, éppen akkor is egy jövő heti esküvőre készülök.... 

Kitartás.

Ahogy Phineas Taylor Barnum mondaná: "Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz."

Írta: Gombos Dániel   2020. Február 


A ceremóniamesteri szakma oklevél szintű minősítését több, mint 800 esküvővel rendelkező Szitás Róbert-Szitu akadémiáján szereztem meg. És azóta már én is közel 100 esküvő tapasztalatával rendelkezem továbbá valós, leinformálható referenciákkal:



Szeretem, amit csinálok.

FOGLALJ LE ESKÜVŐDRE MÉG MA